19. Legyünk érdeklődőek szeretteink, barátaink, ismerőseink, rokonaink lakó- és szomszédsági társaink iránt, figyeljük meg környezetünk életét, eseményeit. Fogalmazzuk meg, mit és hogyan tettünk volna, vagy mit szeretnénk.

Nemcsak mi, hanem a legtöbb ember jó néven veszi, ha mások figyelmükkel kitüntetik. Közvetlen környezetünkben, ismerőseink előtt kötetlenebb módon nyilvánulhatunk meg, a régi ismeretség védettséget is jelent. Véleményünk megfogalmazása a másik személy számára egyben azt is jelenti, hogy egyetértés esetén jó szándékunkra, esetleg segítségünkre is számíthat.

20. Vegyünk részt gondolatban, vagy akár napi tevékenységünkkel, segítő magatartással, tanácsadással és segítségnyújtással is a közösséget, társadalmat érintő ügyekben.

Az idős emberek viszonyulása a közösségi eseményekhez, szerveződésekhez kifejezetten szélsőséges. Egyesek minden elől elzárkóznak, mások viszont rendkívüli, esetleg képességeiket, vagy erejüket meghaladó mértékben folynak bele szinte minden közösségi aktivitásba. Egyik magatartás sem helyes. Az előbbi esetén az idős ember fokozatosan kirekeszti magát az amúgy is nehezen átlátható mindennapi események megértéséből, az utóbbi viszont szinte törvényszerűen kudarchoz, csalódáshoz, vélt vagy valós sérelmekhez vezet.

21. Este azzal feküdjünk le, hogy holnap mindent újra kezdhetünk, és hittel, bizakodással vágjunk bele a holnapba.

Akkor tudjuk nyugodtan álomra hajtani a fejünket, ha eredményes napot zártunk, vagy öröm ért bennünket. Az alkotás öröme, a fejünkben megszülető terv a nehézségek leküzdésére, vagy például a környezetünkben lévő élőlények ragaszkodása a legnehezebb körülmények között is örömforrást jelent.

22. Mások bajait és gondjait ne vegyük magunkra, hanem szükség szerint kínáljuk fel segítségünket.

Másoknak látszólag a mieinkhez hasonló bajait valóban nem szabad a saját helyzetünkre vonatkoztatni. Mindenekelőtt azért, mert nincsen két azonos személy és két azonos helyzet, tehát az események tökéletes ismétlődése kizárható.

23. Kerüljük a közvetlen napozást, különösen a déli órákban, és inkább tartózkodjunk lombárnyékban.

A lombárnyék nemcsak a nap veszélyes sugaraitól véd. Egészséges élő környezetet biztosít számunkra, melyben rengeteg megfigyelést tehetünk. A természetben tartózkodva minden pillanatban érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül.

24. Ugyan divatos mostanában az idősek „világlátó utaztatása”, mégis meggondolás ajánlható, mivel az idősödéssel gyengülő szervezeti védőműködések miatt idegen fertőzésekkel szemben fogékonyabbak lehetünk (hasonlóképpen a környezeti ártalmakkal, klímahatásokkal és táplálkozási különbözőségekkel szemben is).

Kétségtelen, hogy a turizmus az idősek számára nagyobb eséllyel tartogat kellemetlen meglepetést. A megoldás azonban véleményem szerint nem az, hogy a fogyasztásnak ezt a formáját eleve elutasítsák. Az utazást aktív pihenésnek kell tekinteni, mely azonban mind fizikai, mind szellemi-lelki értelemben felkészülést, tréninget igényel. Be kell tartani a fokozatosság elvét, azaz először olyan utazásokon kell részt venni, amelyek az idős utazó számára nagyjából a megszokott körülményeket biztosítják. Hosszabb utazást, klímaváltást, az otthon életvitelt meghaladó fizikai igénybevételt tartalmazó utazásra csak előzetes tapasztalatokkal érdemes vállalkozni.

25. A „lelki mérgekkel” szemben is érzékenyebb az idősödő ember, ezért az élet dolgait kissé „kívülről” kell szemlélnünk.

Az élet során tudatosan fejlesztett és kontrollált önismeret idős korban is kamatoztatható. Az az idős személy, aki jól ismeri saját tulajdonságait, fizikai, biológiai és lelki tűrőképességét, jobban meg tudja ítélni, hogy milyen mértékben vonódjék be a zajló eseményekbe. Csak azokban vesz részt nagyobb erőbedobással, amelyekben ténylegesen tenni is tud valamit.

26. Éljük bele magunkat abba az öntudatba, hogy voltunk, vagy vagyunk valakik, hogy szerves részesei és meghatározó láncszemei voltunk és vagyunk történelmünknek – a nemzedékek kapcsolat-hálózatában. A magány nem törvényszerű, magunk társai is vagyunk.

Az egyéni élettörténet történelmi szerepe egyszerre észrevehetetlen és nélkülözhetetlen. Ezt az ellentmondást számomra egy diákkoromban olvasott novella kelti életre. Ray Bradbury Az időgép című sci-fi történetében egy szerelmespár fizet be az időutazásra, amelynek során az utasok kirándulhatnak a múltba. Noha szigorúan figyelmeztetnek mindenkit, hogy nem szabad az ösvényről letérni és bármihez is hozzányúlni, a fiú a szeretett leány számára leszakít egy apró virágszálat. Az utazás végetér, a csoport visszaérkezik a jelenbe, és legnagyobb megrökönyödésükre egy ismeretlen világban találják magukat.

27. A hívő ember előnyben van a hitével, mert a végső kérdésekre válaszai vannak, bizonyossága és biztonsága segíti a végső elbúcsúzáshoz.

A hit fogalmát magam mindig széles értelemben szoktam alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy gondolkodásunkban, magatartásunkban, az emberekhez történő viszonyulásunkban saját magunk vállalta külső kényszer nélküli törvényeknek teszünk eleget. Ezek a törvények jelentik az állandóságot az élet változásai során, beleértve a korosodás folyamatát is. A vallások éppúgy segíthetnek ezeknek a törvényeknek a felismerésében, mint a természet, vagy a társadalom tudományos alapvetései, de volt nem egy olyan „öntörvényű” páciensem is, aki a saját életének szabályait többféle hitből gyúrta össze.

28. Megoldatlan dolgainkat az „idő” is mérsékeli, bízzuk azokat az időre.

Az idős emberek jól tudják, hogy a higgadt várakozás során az idő szárnyain messzire lehet jutni. Ez azonban pszichológiai értelemben csak annyiból hasznos, hogy a szóbanforgó konfliktusról az idő lefarigcsálja az indulatokat, és a tiszta logikai elemek megszabadulnak a megoldás szempontjából felesleges érzelmi öltözéküktől. A megoldatlan feladatokat tehát akkor érdemes elodázni, ha érezhetően sok érzelmi töltést tartalmaznak.

29. Célkitűzéseinket, programjainkat mindig mérjük önmagunk lehetőségeihez, mert a csalódások, kudarcok rontják életkilátásainkat.

Talán az időskor aktív szakaszában is alkalmazható az a fiatal értelmiségiek számára szervezett vezetői tréningeken gyakran hallható instrukció, miszerint a célkitűzést egy árnyalattal a lehetőségek fölé lehet helyezni, mert ez ösztönzi az egyént az előrehaladásra, önképzésre, egészségesen fokozott erőfeszítésre.

30. Ne kiszolgálói legyünk szeretteinknek, hanem együttérző és szerető társai.

Ezt az intelmet magam úgy értelmezném, hogy szeretteinket sohasem szükséges feltétel nélkül (szolgai módon) kiszolgálni. Tévedés ugyanis azt gondolni, hogy ezzel hálára kötelezhetjük őket. Minden ember a másiktól, az idősek is és az idősektől is elsősorban hiteles viselkedést várnak el. Az ideális emberi kapcsolat mindig valamiféle partneri viszonyt feltételez, melynek kiindulási alapja a jóakarat, de része lehet a véleménykülönbség is.

www.valtozovilag.hu