Iván László professzor, az Idősügyi Tanács elnöke 2002-ben készült összeállítását az alábbiakban ismertetem. Az egyes pontokat rövid megjegyzéssel kommentálom (a szerző hozzájárulásával).

1. Nem a naptári évek, hanem saját személyes életünk szerint öregszünk, ezért ismerkedjünk meg magunkkal, kössünk békét magunkkal, és tudatosan törekedjünk arra, hogy vágyaink, képességeink és lehetőségeink között egyensúlyt teremtsünk.

Érdekes általános gondolkodási séma él az emberekben. A „fiatalabbnak néz ki a koránál”, „letagadhatna 10 évet” stb. típusú megjegyzések ma a legnagyobb dicséretet jelentik az egyén számára. Az idősek nagy része erre – nemritkán erőlködve – törekszik is, magatartásában, öltözködésében, modorában egyaránt. Képzeljük el, milyen sértődés lenne abból a megjegyzésből, hogy „lám milyen jó, éppen annyi idősnek nézel ki, mint amennyi vagy”. Ezzel sajnos maguk az idősek erősítik a társadalomnak azt a rendkívül káros pragmatikus viszonyulását, miszerint az idős ember a fiatalabbhoz képest kevesebbet „ér”. Ez a szemléleti csökevény talán abból az időből származik, amikor kétségtelen volt, hogy az idősek számára a fiatalabbaknak kellett a vadászat vagy a gyűjtögetés során az élelmet megszerezni. Ma már azonban a társadalom tagjainak fizikai vagy érzékszervi képességei az elérhető életnívó szempontjából elveszítették elsődleges jelentőségüket. Személyes véleményem az, hogy életkorunkat vállalnunk kell, sőt, tapasztalataink, élményeink és történeteink segítségével meg kell mutatnunk a fiatalok számára, hogy bizonyos bölcsesség megszerzéséhez a megélt évtizedek vezettek el.

2. Vegyük tudomásul, hogy a JÓ ÖREGEDÉST megszabják: az egészség, tevékenység, érzelmi- hangulati állapotunk, ön- és közbizalmunk, társas kapcsolódásunk, valakihez, valamihez, valahová tartozásunk, anyagi biztonságunk, hasznosságunk tudata és a folyamatos érdeklődéssel kísért tanulás, kíváncsiság. Ezért ezek karbantartása SAJÁT FELADAT IS.

Azt hiszem, minden olvasóm egyetért azzal, hogy az öröm élménye szolgáltatja a mindennapi élet lelki energiáját. Az öröm érzetét rövid átmeneti formában előidézhetik passzív tevékenységek is, de a mély és tartósabb, ismételten is megélhető öröm megszerzéséhez aktív tevékenységre van szükség. Ezt talán az alábbi egyszerű példával szemléltetném: kellemes érzést érezhetünk, amikor a piacon vásárolt gyönyörű almát elfogyasztjuk, de micsoda különbség az élményt illetően, amikor az egész évi fáradozás után saját almafánk gyümölcsét ízleljük meg!

3. Figyeljünk megszokott napirendünkre és szükség szerint módosítsuk – napi feladataink, teherbírásunk és igényeink figyelembevételével.

Az idős emberek lelkiegyensúly-fenntartásának eszköze a sokszor merevnek tetsző életritmus. Ez valamiféle lelki kapaszkodórendszer, hasonlatos az évtizedeken át ugyanazon a helyen álló bútorokhoz, amelyekhez sötétben is lehet igazodni. Ezért a módosítás sokszor érthetően nem könnyű.

4. Testi-lelki változásaink és panaszaink egészséges idősödésünkkel is velejárhatnak, ezért ne essünk kétségbe. Kérjünk orvosunktól tanácsot, lehetőleg ne „diagnosztizáljuk magunkat”.

Az idős emberek egy része viszonylagos ingerszegénységben él, különösen akkor, ha érzékszervi működéseik is beszűkültek. Ezért a szervezetükből származó ingerekre fogékonyabbak, azok jelentőségét hajlamosak túlértékelni. Fontosnak tartom, hogy az idősek legyenek tudatában annak, hogy az egészséges szervezet működése során is jelentkezhetnek kis hibák, kihagyások (gondoljunk csak az egészségesekben, fiatalokban is előforduló eltérő ingerképzéssel történő szívösszehúzódásokra, az ún. extraszisztolékra).

5. Az egészségre, betegségre, öregedésre vonatkozó rengeteg reklám és ajánlás szolgai alkalmazását kerüljük, orvosunk tanácsa nélkül ne alkalmazzuk.

Nagy vita zajlik napjainkban arról, hogy szükséges-e átlagos körülmények között élő emberek számára bármiféle, a szervezetet erősítő, a betegségeket megelőző, vagy a környezeti ártalmakat ellensúlyozó („méregtelenítő”) anyag alkalmazása. A kérdés nyilvánvalóan bonyolult: kétségtelen, hogy az orvostudomány kívánatos iránya a betegségek megelőzése (ún. preventív medicina), másfelől viszont a szóbajövő módszerek hatásának tudományos bizonyítékai még váratnak magukra, tehát a jelenlegi ajánlások nem népegészségügyi, hanem elsősorban üzleti érdekeket szolgálnak.

6. Lehetőség szerint kerüljük a több órás passzív TV nézést, eközben a „nassolgatást”, sörözgetést, vagy egyéb italozást, félóránként álljunk fel, mozgassuk meg végtagjainkat.

A médiumok világa hamis valóságot tükröz. Minden rövid reklám is egy kész mese (ez is a célja), amelyben a néző elringathatja magát. A sorozatokról nem is beszélve. Hasonló az üzenetük az utazásokról szóló, vagy a természettel foglalkozó műsoroknak is, ezek azonban némi ismeretet is átnyújtanak. Nincs ezzel igazán baj, ha a kívánatos mennyiséget nem lépjük túl, és mindennapjaink történéseit nem keverjük össze a stúdiókban műanyagokból és műfigurákból összegyúrt történetekkel.

7. Hallgassunk naponta kellemes és megnyugtató zenét, ha tudunk, énekelgessünk, dudorásszunk – adjuk át magunkat a muzsika csodálatos hatásának. Vegyünk részt ilyen rendezvényeken, akár mi magunk is muzsikáljunk.

Az érzelmek zenei kifejezésének passzív vagy aktív élménye valóban mindenki számára elérhető. Sajnos azonban ezt a befogadási képességet, az erre való igényt az élet során meg kell szerezni. Ebből a szempontból a családi minták és a nevelés különösen fontos.

8. Ne dohányozzunk, kerüljük a dohányfüstöt.

Őszintén szólva az időskorra többnyire kialakul az élet utolsó szakaszára vonatkozó dohányzási magatartás (bár anyagi nehézségek miatt kényszerű késői leszokási szándékkal is találkozhatunk). Sok dohányos számára a tevékenység rítusa a legfontosabb, mások pedig önmaguk jutalmazására alkalmazzák.

9. Többször, de kevesebbet együnk, étkezésünk ne legyen gépies. Hagyjuk meg az étkezés kellemes feltételeit, együnk örömmel, még csekélységeket is. Figyeljünk arra, hogy csökkentsük a kalória bevitelt, az állati zsírokat tartalmazó ételek nagymértékű fogyasztását.

Kerüljük a puffasztó és gázosító tápanyagokat és italokat (például édes szénsavas italok). Étkezéseink lehetőleg megszokott ritmusban történjenek, és problémák esetén mindenképpen, de egyébként is merjünk változtatni táplálkozási szokásainkon a korszerű egészséges táplálkozás irányába (gyümölcs, zöldség, saláta).Az étkezések hagyományosan a társasági programokhoz tartoznak. Ezt, ha egy mód van rá, idős korban is fenn kell tartani. Ennek is köszönhető, hogy a fejlett országokban nemcsak a főétkezéseket, hanem több kultúrában a reggelit is vendéglátóhelyeken költik el az idős emberek, ahol másokkal találkoznak, beszélgetnek. Ha az anyagi lehetőségek ezt nem teszik lehetővé, érdemes a lakószomszédokkal, kortárs ismerősökkel „társulni”.

10. Oldjuk a görcsösséget, a szorongató aggályosságot, az előítéletek nyomasztó hatásait, a rajtunk kívülálló és ható események befolyását, és ne szégyenkezzünk kopásaink, korosodásunk velejáró jellemzői miatt – oldjuk fel ezeket derűs bizakodással.

E pont utal közvetve a humor jelentőségére. Véleményem szerint a humor, mint életszemlélet az életminőség egyik meghatározó eleme, komoly megelégedettségi tényező. A feszültségek levezetésétől, a társaságban betöltött elismertségen és népszerűségen keresztül a nehéz érzelmi-lelki helyzetek megoldásáig az élet humoros felfogása, az események sodrában a visszás, nevetséges elemek megragadása komoly segítséget kínál. A humorérzék csak részben alkati kérdés, lehet tanulni, képezni is magunkat. Leghatékonyabb formája a humoros emberek társaságának keresése, de hasznos a vicchallgatás és -mesélés, valamint humoros irodalom olvasása, vígjátékok megtekintése.

11. A vizeletet, székletet erőltetetten ne tartogassuk (eltekintve kivételes helyzetektől), ilyen gondok esetén napi folyadék bevitelünket ne szorítsuk vissza tudatosan.

Az 5. pontban említett „méregtelenítés” természetes formája a kiválasztási folyamatok erősítése. Több folyadék bevitele mellett a káros anyagok „hígabb” formában vannak jelen, és talán hamarabb választódnak ki. A köztudatban egy tévedés is él, nevezetesen az, hogy a több folyadék megterheli a szívet. Ez igaz lehet a 10. üveg sör elfogyasztását illetően, de éppen ellenkező hatású a szokásos mennyiségek esetén. Kevés folyadékbevitel esetén ugyanis a vér sűrűbb, így nehezebben tartható mozgásban az érrendszerben.

12. Naponta legalább fél órát tempósan gyalogoljunk, és ha külön orvosi tiltás nincs, óvatosan lépcsőzzünk. Ahová csak lehet, gyalogoljunk – kerülve e kifejezetten kockázatos helyeket (balesetveszélyes átkelőket, szennyező környezeti hatásokat). Hetente legalább háromszor másfélórás testgyakorlást iktassunk be napirendünkbe.

A gyaloglás és a séta nemcsak izmaink szükséglete. A sétához szokott idős embernek jobb az emésztése, az alvása és a kedélye. Életének terepe szélesedik, a világ kinyílik számára. A séta során óhatatlanul találkozik másokkal, kommunikál. Örömteli élményekben lehet része. Társas kapcsolata épülhet ki. Több betegem a séta kötelezettsége (és az érzelmi élmény) miatt vett kutyát idős korára. A rendszeres torna is hasonlóan fontos: ez egyrészt beépül a napirendbe, másrészt elvégzése kellemes (teljesítmény)élményt kelt („ma is meg tudtam csinálni, tehát mára sem öregedtem meg túlságosan”).

13. Az általánosan ajánlott „ideális testsúlyt” 10%-nál többel ne haladjuk túl.

Az elhízás kerülése alapvető feladat időskorban. Az alacsonyabb testsúly eleve jobb fizikai állapotot biztosít, a kopásos betegségek fájdalmas következményeit enyhíti. A csupán diétán alapuló fogyókúrák azonban ritkán sikerülnek, viszont a testsúly karbantartása olyan feladatot jelent, amely új színeket hozhat az életvitelbe (új receptek), illetve közösségi tevékenységekben való részvételre sarkall (torna és fitnesz programok)

14. Hacsak nincs orvosi ellenjavallata, naponta legalább 6-8 (2 dl-es) pohár folyadékot fogyasszunk el (akár víz, tea, leves, rostos ital formájában).

15. Fogyasszunk rendszeresen magvakat a következők közül: gabona, szezám, szója, kukorica, napraforgó, tökmag, grépfrút-mag stb., ha nincs rá allergiánk, virágport, együnk naponta néhány dióbelet, mézzel, esetleg mazsolával, valamint ha szeretjük, fogyasszunk durva őrlésű barna kenyeret.

Az étrendi ajánlások a fogyasztói társadalmak fontos egészségmegőrzési programjaihoz tartoznak. Megfontolás nélküli elfogadásukat nem javasolom. Elsősorban azért, mert ezek túlságosan gyakran változnak, azaz 3-5 évente azokat az élelmiszereket, amelyeket a szakemberek korábban egészségtelennek tartottak, a legegészségesebbeknek kiáltják ki. Ilyen váltások történtek az utóbbi években a vaj-margarin, egyes húsok és gabonafélék, rostos zöldségek, a tejes- és tojásételek, a borfogyasztás stb. vonatkozásában. Véleményem szerint mértékletes mennyiségben az egyén számára a legjobb ízű, tehát a legteljesebb élvezetet nyújtó ételek és italok fogyasztása a leghasznosabb. Ezek között a természetes állapotukban fogyaszthatóakat érdemes előnyben részesíteni.

16. Nincs szükség alkoholos italra, kábító hatású szerekre, izgató és ajzószerekre, mesterséges nyugtatókra, és altatókra – kivéve az orvosi javaslatot.

A rendszeres kis mennyiségű és jó minőségű (elsősorban vörös)bor fogyasztásával kapcsolatosan tudományos felmérések is történtek, és például a szív- és keringési betegségekben védő hatását igazolták. A szintén jó minőségű tömény italok fogyasztása sem bizonyult károsnak az egészségre. Ezzel szemben a rendszeres és tartós gyógyszerhasználat minden esetben szervezeti (elsősorban máj- és keringési) károsodáshoz vezet.

17. Ne csak testünket, hanem szellemünket is tartsuk frissen, edzésben! Lehetőségeink: ismétlő tanulás, új tanulás (például nyelvek, számítógép, aktív tevékenységek), társasjátékok, sakk, kártya, dominó, keresztrejtvény, tudáserősítés, tudásfejlesztés, beszélgetések, tanácsadó tevékenység, klubtevékenység, munkavállalás, korrepetálás, egyéb szellemi tréningek, írás, önéletrajzírás, naplóírás.

Érdekes tapasztalatom, hogy számos olyan idős személy életrendjében sem szerepel rendszeres és előre tervezett szellemi tréning, akik fizikai állapotukra nagyon vigyáznak, így rendszeresen végeznek testgyakorlást. Valahogyan az emberek gondolkodásában nem rögzült, hogy a szellemi aktivitás eredményessége éppúgy gyakorlás kérdése, mint a fizikaié. A feladat azonos a testi működések edzésével: egyéni tréningek mellett „csapatjátékokra”, „edzőmérkőzésekre” van szükség.

18. Hetente legalább egyszer gondoljuk át, hogyan tudunk megküzdeni a gondokkal, problémákkal, feladatokkal, terhelésekkel. Elmélkedjünk: milyen tanulságokat tudunk levonni, miként használhatjuk fel tapasztalatainkat a jövőben.

Sok idős ember menekül a problémái elől, pedig tudja, hogy előbb vagy utóbb szembe kell néznie velük. A legtöbb esetben végül olyan megoldást választunk, amelyet lényegében már sokkal korábban is megtehettünk volna, és akkor terhünktől sokkal előbb megszabadulhattunk volna.

Forrás:valtozovilag.hu

Folytatás a jövő héten...