Az átlagéletkor növekedésével, az életkor kitolódásával lényegesen megnőtt az idős emberek száma. Az élet meghosszabbodásának egyén és társadalom egyaránt örül, de a hosszabb életnek vannak olyan követelményei és következményei, amivel feltétlen foglalkozni kell. Az idős népesség számának és arányának növekedése eddig nem ismert gazdasági, erkölcsi és társadalomszervezési, irányítási kérdéseket vet fel. A válaszok minőségétől függ, hogy az idős emberek életminősége hogyan alakul, tud-e idős korában is elhatározásának és elvárásainak megfelelő életet élni.

Fontos a család szerepe

Ebben a kérdésben (idős emberek alkalmazkodása, időskor problémái) nagyon fontos a család szerepe, hiszen az idősek életében a családnak pótolhatatlan szerepe van. A családok szerkezete a modern társadalmakban ugyan megváltozott, de még ma is az idős emberek nagyobb hányada családban él, illetve a családi köteléket szorosan fenntartja akkor is, ha nem közös otthonban laknak. Azok a családok, ahol ez a kötelék szorosabb az utódokkal, gazdagabbnak mondhatják magukat anyagilag és érzelmileg is, hiszen az idősek társadalmi, erkölcsi értékek hordozói, közvetítői.

De nehogy azt gondoljuk, hogy a generációk együttélése ebben a rohanó, problémákkal teli világban teljesen zökkenőmentes. Az együttéléssel jelentkező problémák nagyon is jelen vannak a mindennapi életben, a családok életében és nagyon nagy fontossággal bírnak.

A most felnövő gyerekek már nagyon kevés olyan modellt, családot látnak, ahol még természetes, hogy több generáció él együtt. Ez magyarázza talán azt a jelenséget is, hogy az új generációk inkább az önállóságot választják, és csak kevesen az együttélést.

Nagyon sok fiataltól és felnőtt embertől hallhatjuk, hogy milyen fontos szerepet játszottak életükben a nagyszülők, és mekkora veszteség volt a haláluk. Sok emberbe mélyebben belevésődött a képük, mint a szülőké.

Talán az unokák körüli tevékenységben van a legnagyobb szükség a nagyszülőkre. Óvodába, iskolába kísérik az unokákat, ebéddel várják, kikérdezik a leckét. Általuk esetleg azt kerülheti el a család, hogy a gyerek az utcára sodródjon, “kulcsos gyerek” legyen, vagy az utcán nevelkedjen fel.

Az idős ember szemszögéből nézve is nagyon fontos a családi kötelék. A munka világából kilépve – főleg, ha nem készült fel megfelelően a pihenés korára – megrázkódtatásokkal éli át a nyugdíjazás utáni napokat, hónapokat, sőt éveket. A legnagyobb baj, ami ilyenkor érhet egy eddig aktív embert, ha feleslegesnek érzi magát. A feleslegesség érzése, olyan hangulati állapot eluralkodása, mikor úgy érzi, már nincs rá szükség, sok idős embernél megbetegedéshez, depresszióhoz, teljes életuntsághoz vezethet. Ennek jó ellenszere a nagycsaládban élés, ahol a családi közösségben tervszerűen készülnek új helyzetük megélésére.

Családi védőernyő az időseknek

Ideális esetben a család ugyanúgy óvja, védi az idős embert, és ahogy öregszik úgy ő is visszakapja azt a gondoskodást, amit eddig ő adott. Nem marad így egyedül betegségében, problémái megoldásában.

De az is előfordulhat, hogy a család nem tölti be a szerepét. Sok idős ember szenvedését és kétségbeesését éppen a rossz családi háttér okozza. Gyakori, hogy a fiataloknak csak addig fontosak az idősek, amíg valami hasznot húzhatnak belőlük, kihasználhatják őket. Kicsalják a pénzüket, elszedik esetleg még a lakásukat is, aztán magukra hagyják őket.

Fontos, hogy a családok és az emberek elsajátítsák és másokban (főleg a fiatalokban) elősegítsék az érett- és öregkorral szembeni magatartási módokat. A pozitív magatartási formákat az élet során megfelelő neveléssel és a megváltozásra és javulásra való lehetőségekkel kell táplálni. A feladat nem könnyű. De az biztos, hogy két dologgal tartozunk az időseinknek: tisztelettel és hálával.