Kedves Magdolna !
Egy barátom azt csinálta , hogy minden héten egy alkalommal bement a munkaügyi központba , akkor is amikor már lejárt a segély jogosultsága . Vagy másfél év után ( szerinte már unták a képét vagy megsajnálták ), de az egyik hölgy a kezébe nyomott egy cetlit amin egy munkahelynek a címe volt , és azt mondta neki próbálja meg hátha sikerül . Mire kiért már tudtak róla és fel is vették . Az a bizonyos állhatatosság meghozta gyümölcsét .Ez a példa ugrott be hirtelen . Kívánom , hogy minél előbb sikerüljön állást találni .
Üdv: Veres József

Válasz

Nagyon egyetértek, de sajnos, ettől még nem lesz munkám. Már harmadik éve intenzíven keresek. Eddig csak olyan helyről kaptam választ, ahol fizetni kellene nekem. 3 éve nincs jövedelmem. Miből fizetnék? Csak ismerős által lehetne elhelyezkedni, de mindenki félti az állását, nem segít senki. Nagyon el vagyok keseredve. Mi tegyek?
Mohai Magdolna

Válasz

Ismerem ezt az érzést ! Valóban negyven - negyvenöt év felett , ismerős ajánlása nélkül szinte lehetetlen elhelyezkedni . Ha telefonon jelentkeztem egy álláshirdetésre , az első kérdés , " hány éves ?" mikor pedig megmondtam , " hát mi fiatalabbat keresünk ". Senkit nem érdekelt , hogy mihez értek , mivel foglalkoztam ezidáig . Tulajdonképen érthető a munkát adó álláspontja is , mert ők általában a fiatalabb korosztályhoz tartoznak és nem akarnak vagy nem is tudnak egy apjuk korabeli emberrel kontaktust tartani . Arról nem beszélve , hogy minket már nehezebb megvezetni , vagy esetleg saját világlátásunk és ne adj Isten véleményünk is van . Mivel közel a nyugdíj, abba se szívesen megyünk bele , hogy minimálbérre jelentsen be a többit pedig zsebbe fizesse . Szóval , bonyolultak vagyunk . Sokan talán úgy gondolják , ha ennyi idős korára valaki nem teremtett magának egzisztenciát , akkor az egy lúzer . Lehet , hogy igazuk van ?

Válasz

Úgy tűnik, semmi nem változik. 1992-ben is ugyan ez volt a helyzet. Két évig kerestem, kutattam, eredmény = 0. Nőknél talán még nehezebb. Életkor után ugyanis a következő kérdés, az a gyerek... Biztonságosnak tűnő állás helyett a bizonytalant választottam. Időközben azonban kiderült, hogy a bizonytalan a legbiztonságosabb, munka pedig van bőven (legalábbis azon a területen ahol én dolgozom), maximálisan kamatoztathatja tudását, tapasztalatát az ember, sőt hihetetlen mértékben fejlesztheti is magát. Most egy új projekt magyarországi bevezetésén dolgozunk, és keresünk még néhány intelligens, komoly személyt, akik az "állás" helyett haladni akarnak. Projektmegbeszélésre időpontot a következő számon lehet kérni, de már csak ezen a héten: 06-30-9844-268
Hivatkozási szám:0635 ( rengetegen keresnek minket, mert az átlagnál sokkal jobb kondícióink vannak).

Válasz

Nagyon rosszak a tapasztalataim: 38 év után dobtak ki a MÁV-tól 55 évesen, több kollégámmal, kolléganőmmel együtt, akik 25-30-40 évet húztak le csoportos létszámleépítés miatt. Ez a munkakör egyszerűen MEGSZŰNT országosan, mert valaki így akarta. kb. 80 főről volt szó. Ismerem a vasutat 14 éves koromtól ott dolgozom, nem kívánom leírni, a véleményem. Amit rajtunk spóroltak azon nem oldódik meg a vasút gondja. Litániát tudnék írni a VASÚT-ról. Azóta komoly munkám nincs, van végzettségem, gyakorlatom, több mindenhez értek mégsem kellek/kellünk, válaszra sem méltatnak. Természetesen találok/találtam munkát, melyhez nem kell iskola semmi, nem megalázó mert én a munkát nem szégyellem és nagyon jó helyem van, szeretnek. Nem hiszem el, hogy a MÁV nem bírta volna ki ezt a 80 főt "eltartani" a nyugdíjig, ugyanis: a MÁV-nál van egy olyan lehetőség, hogy előnyugdíjba el lehet menni, ezt a korosztály akiről szó van kb. 1-2-3 évet kellett volna dolgoznia????? Köszönöm a lehetőséget

Válasz

Igen így van! Az esetek 85 -90 %-ában csak ismeretség útján lehet elhelyezkedni, és tényleg kitartónak kell lenni!

Azért előbb -utóbb meglesz ennek az eredménye! Remélem!

Válasz