SZEXUÁLIS LÉNYEK VAGYUNK

Kultúránk a szexualitást a nemi szervekkel társítja, annak ellenére, hogy a szexualitás fogalma ennél jóval többet jelent. Az ember az egyetlen főemlős, akinek a szexuális indíttatása nem csupán a fajfenntartás folyamatával függ össze. A női szexualitás magában foglalja a szexuális élvezet adását és befogadását éppúgy, mint a szaporodást.

Valójában a klitorisz az egyetlen olyan emberi szerv, amelynek a szexuális élvezet fokozása a szerepe. A szexualitás női élményét azonban nem a nemi szerveink határozzák meg; és nem is korlátozódik csupán a külső nemi szervek működésére.

Igazolt tény, hogy azok a nők, akik gerincvelő-sérülés következtében deréktól lefelé érzéketlenné váltak, továbbra is képesek az orgazmusra. Ez azért lehetséges, mert az agy a gerincvelőn kívül más csatornákon is tudja fogadni a szexuális inger jeleit. Dr. Gina Ogden szexológus igazolta, hogy egyes nők pusztán azáltal is képesek az orgazmusra, ha valamilyen erotikus fantáziára koncentrálnak.

FONTOS AZ ELŐKÉSZÍTÉS

A szexualitás az emberi élet szerves, normális fizikai és érzelmi funkciója. A hüvely az alvási periódus során minden tizenötödik percben váladéktermeléssel járó ciklikus szexuális reakciót mutat, míg ugyanez a férfiaknál az erekcióban nyilvánul meg.

Szexuálisan ingerelt állapotban a klitorisz vérrel telítodik és érzékennyé válik, a hüvely megnyúlik és a legbelső harmada kitágul, megemelve a méhet és a méhnyakat. Ez a helyzet segíti a közösülés során bejutott spermákat a méhnyakhoz eljuttatni, s megkönnyíti a fogamzást.

Egyes nők számára fájdalmat okoz, ha a behatolás még azelőtt történik meg, hogy a szükséges ingerület elmozdítaná és kiemelné a méhet és a méhnyakat az útból. Ilyen esetben a petefészket érhetik az ismétlődő lökések, ami fájdalommal jár. Ez általában ritkán fordul elő akkor, ha a tényleges érintkezést megelőzően a pár elég időt fordít a nő szexuális előkészítésére.

KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK

A társadalmunkban eluralkodott szex, a kapcsolatfüggőség, az önbecsülés hiánya, és az elhagyattságtól, mellőzöttségtől való félelem akadályozhatja, hogy a nők testük bölcsességét és üzeneteit meghallgassák. Esetenként a szexuális kívánság nagyon távol eshet attól, amit kultúránk a nő számára normálisnak tekint. Nemi szerveink működését és szexuális reakciónkat nagymértékben meghatározza kultúránknak a szexualitáshoz való viszonya. Ahhoz, hogy megértsük a nők szexuális reakcióit, és az ebben közremuködő szerveinek muködését, meg kell értenünk a nők kulturális örökségét is.

Ebben a társadalomban a szexualitás szorosan kapcsolódik a testképhez és az önértékeléshez. Egy mondás szerint: „A férfiak és a nők nem lesznek egyenlőek mindaddig, amíg egy kopasz és sörpocakos nőt nem tartanak jóképűnek." A nőt arra kárhoztatják, hogy úgy érezze, csak azok után érdemli meg a szexuális élvezetet, ha egy bizonyos típusú külsőre szert tett.

A nőket ezenfelül arra tanítják, hogy a szexualitás és a nemzés két különböző dolog ­ bár az egyik elvezethet a másikhoz. Okunk van hinni, hogy az ősi patriarchátus előtti időkben a nők még természetes módon tudták szabályozni termékenységüket, és megértették az emberi megismerés és tapasztalat természetes részét alkotó szexuális élvezet fontosságát.

KI A JÓ SZERETŐ?

Kultúránk hisz a heteroszexuális élvezet „big bang" („ősrobbanás") elméletében, mely szerint a pénisz hüvelybe való behatolása a szexualitás csúcsának számít. Vannak nők, akiknél ez igaz, másoknál viszont nem így van. Ez csak egy aspektusa a szexualitásnak és az élvezetnek, és annak a nőnek, aki nem éppen ezt élvezi, még nem kell abnormálisnak tekintenie magát. Egyes nők számára a pénisz-hüvely érintkezés ­ amiről azt tanítják nekünk, hogy az az „igazi" szex ­ nem különösebben kielégítő. Ezért sok nő színleli az orgazmust, mert szeretné elhitetni a partnerével, hogy jó szerető.

Nyilvánvaló tehát, hogy a „big bang" mégsem működik mindenkinél. Egy újabb kutatás azt igazolta, hogy a klitorális, a hüvelyi és a méhszáji ingerlés, vagy ezek kombinációja vezet orgazmushoz. Sok nő érintkezés nélkül, más módszerekkel jut orgazmushoz.

Nem szokatlan, hogy az aktusok gyakorisága az egyetlen mérce, amivel egy szexuális kapcsolat minőségét megítélik ­ különösen orvosi körökben. Ugyanakkor azonban teljesen egyértelmű, hogy számos más tényező is meghatározza az adott kapcsolat minőségét amellett, hogy a pár hetente hány alkalommal él nemi életet.

A szexuális élet minőségét az sem határozza meg, hogy az illetőnek hány partnere van, vagy volt addigi életében. Egészségtelen, romboló szexuális élet az, amelyben a nő úgy építi fel kapcsolatát, hogy egy másik ember testét használja érzelmi igényeinek kielégítésére.

VALÓDI SZEXUALITÁSUNK MEGTALÁLÁSA

A nőknek az az egyik fő feladatuk, hogy elválasszák a szexualitásról vallott saját személyes igazságukat azoktól a torzításoktól, amit a kultúrától örökölt.

Ahhoz, hogy a bensőnkből kiindulva határozzuk meg a szexualitásunkat, az első lépés, ha úgy tekintjük önmagunkat, hogy a szexualitás alanya vagyunk, nem pedig a tárgya.

Túlságosan is sokan vannak, akik egy simogatást, egy ölelést rögtön úgy értelmeznek, hogy szeretkezésre buzdít. Kíváncsi vagyok, vajon a „szeretkezés" fogalma többet jelent-e számukra az egyszerű közösülésnél?

Mind a férfiaknak, mind a nőknek akkor kellene szeretkezniük, amikor valóban jól esik nekik, és nem azért, hogy egyfajta szívességet tegyenek vele; hogy szeretetet kapjanak, vagy hogy uralkodhassanak a másik felett.

Ideál -Természetgyógyászat - Életmód magazin 2001 szeptember
PRINT MÉDIA