Kedves Klubtagok!

Egy másik klubomban hozzászólás keretében mondta el az alábbi történetet egy hölgy.

Nem bírom ki, hogy ne tegyem közzé, mert tanulságos és várom a véleményeteket.

"2008-ban vettem fel 3 millió forint hitelt svájci "francban". Nem volt választásom, a bank csak ebben a devizában adta. Forintban kértem, "nyet" - mondták, ebben van. Passz. Belementem, mert fel kellett újítanom a házamat. Okos voltam, mert öt évre fix összegben törlesztek. Az elmúlt héten tudtam meg az egyenlegemet, még mindig 3.900.000 forinttal tartozom a banknak. Annak ellenére, hogy minden hónapban a fix törlesztőt fizetem 32.800 forintot. +amint lehetőségem engedi, azonnal ráteszek a folyószámlámra +18 000 forintot.

Rettegek, hogy az öt év letelte után, még milyen részletet varrnak a nyakamba? Én biztos, hogy nem megyek ebbe a felkínált könnyített részletbe. Sőt, ha bármiben tudok spórolni, tüzelőn, villanyszámlán. Nem titkolom, van, hogy egy-egy este gyertyát gyújtok. Sőt, ahol lehetséges, ott 15-ös égőn van. Fel- és lekapcsolok. Mindennel spórolok, iszonyatosan. Tehát úgy gondolom, bármennyit is tudok, benyomok a folyószámlára (OTP). S, majd az ötéves elszámoláskor milyen jó lesz, ha az ott összekuporgatott pénzmagomat ráteszik a hitelszámlámra, s nem kell attól rettegnem, hogy a minimálom is elvész. Értem ezalatt a gyógyszer- és egyéb kiadásaimat. Szó se róla, mindig is útáltam a meglepiket, bízom, reménykedem... talán megúszom...megússzuk....

Előtörleszteni nincs szándékomban, mivel az is pénzbe kerülne, ráadásul annyit soha nem tudok összekaparni. Csak úgy halkan, amit tudok benyomok a folyószámlámra. Imádkozom és reménykedem. Nemcsak magamért, mindannyiunkért. Ennyi. S, mindennel spórolok, úgy értsd, több napra főzök - egy valamit. Rájárok. Még a kenyérrel is spórolok. 60 éves vagyok. Ennyi. Nagyon meggondolok minden kiadást. Bevált módszerem: 3 napig krumlipaprikás, sárgaborsófőzelék, babfőzelék, krumplifőzelék, hamisgulyásleves. Reggelire-ebédre-vacsorára... Mosni kell. Abból jó mosóport veszek, kevés kell. Az olcsóbb nem tisztít, semmit nem ér. Hajamat magam vágom. Ünnepre nem költök. Talán annyit, valamilyen olcsóbb süteményt összekavarok. Vendéget nem hívok és nem megyek. Egyedül a net. De ezzel is spórolok. Villanyszámla miatt.

Az előző életemben nem tudtam félretenni, a kölcsönt megelőző években sem, betegség, két temetés, gyermekem taníttatása miatt. Kényszerhelyzetben voltam, a házat nem lehetett - nem megcsináltatni. Tető, fürdőszoba, vízbevezetés. Azt nem választhattam, hogy majd összespórolom, mert megroggyant egészségemmel képtelen lettem volna - éveken át - pl. annyi vízet becipelni, amennyit a mosógép felhasznált volna, +kicipelni. Tehát: helyzet volt. Belemásztam, s most kegyetlenül, pocsékul érzem magam. S, arra a kérdésemre, hogy mennyi lesz a törlesztésem az 5. év után? - Nemtudom-választ kapom. Mivel az OTP és más banki dolgozók sem tudják, mennyi lesz az annyi. Tehát, mennyi lesz a forint és a deviza - akkori értéke. S, az átszámolás, valakiknek ez jól jött, de mi megjártuk.

Aki sárral dobál minket, hogy meggondolatlanul szedtük magunkat tele hitellel, nincs igaza. Vannak olyan dolgok, amelyek kikerülhetetlenek. Ez is az volt. A pénzt csak erre fordítottam. Semmit nem vásároltam belőle. Áldom az eszem, cserépkályhát csináltattam. Ez magában 300 000 forint volt. Hatalmas, ontja a meleget. Fával fűtök, s ha nincs nagy cidri kint (kémény-nyiláson suhog ám be a hideg!) - akkor másnap is langyos. Nem vagyok kitéve a gáz-áremelésnek. Hallom, látom, a gáz fűtőértéke? - no, hagyjuk. Ha azt mondom: pocsék, sokszor egy palacsinta megsütése is gond. Miről beszélünk?! - Az ára pedig: csillagászati.

Mi az álmom? Nyitva a határok. Nem kívánkozom sehová, csak egyszer úgy elengedhetném magam, megvásárolhassak ezt meg azt... s, nem zsebszámológéppel, szemüveggel felszerelkezve bóklásszak a polcok között. Természetesen listát előre megírtam, már otthon, de mindig körülnézek, hogy ez vagy az belefér-e a költségvetésembe. Osztok-szorzok-összeadok-kivonok, s a végén: NEM. Többnyire egy hétig eszem 1 kg kenyeret. Reggelire-vacsorára üresen teával. Ha van levesem, akkor azt. S, még örülök, hogy nem éhezem. Sokan éheznek. Nincs munkájuk, kilátástalan az életük. 56 évesen utcára kerülnek.
Mit mondjak? Nem erről álmodtam. Miben reménykedem? A kölcsön kifizetése után még szeretnék élni kb. 9 évig. Fellélegezve. Akkor sem költenék, csak élnék. Nyugodtan. Ennyi."

Tódulnak fel bennem a gondolatok, de írjátok le a véleményeteket ti is.